Gyermekjátékok a viktoriánus korban

Angliai mobilitásom alatt több kiránduláson is voltam. Torquay-ban található egy múzeum mely az angol történelem aranykorának nevezett Viktoriánus kort mutatja be hatalmas tárgyi gyűjteményen keresztül. Felejthetetlen élmény volt ezt a gyűjteményt végigjárni, és mivel rengeteg gyermekjáték volt kiállítva, gondoltam bemutatom néhány fotón keresztül, mivel is játszottak a gyermekek ebben az időben. Az interneten találtam egy tanulmányt, mely szintén ezzel a témával foglalkozik, ebből vettem át néhány gondolatot a fotókhoz.

A kiállítást és a fényképeket nézve megállapítottam, hogy nincs új a nap alatt... a játékok maradtak a régiek, csak új köntösbe öltöztek. 

A Bygones Múzeum Torquayban

"Angliában az elsõ elemi iskolai törvény csak 1870-ben készült el. A megerõsödõ polgári középosztály és az arisztokrácia gyermekei viszont gondos nevelésben részesültek a családban, majd a nagy múltú középiskolákban, drága magánegyetemeken."

Néhány kép a kor bemutatására:

...és most jöhetnek a játékok:

"A fiúk és a lányok nevelése, a velük szemben megfogalmazott, vagy csak hallgatólagos, de tradicionális elvárások mindig is mások voltak. A fiúk játékaiban a versengés, rangsorképzés, a fizikai erő és a bátorság megmutatása alapvető szerepet kap.A középosztálybeli fiúk játékaiban a fizikai munka utánzása is szerepet kapott. A barkácsolás kreatív, alkotó tevékenység, amelynek során sok készség fejleszthető, természettudományos és technikai ismeret szerezhető meg."

"Anglia a modern sport hazája. A polgárosodás folyamatában fontos szerepet kapott a sport mint a személyiség tökéletesítésének eszköze.

 A sportjátékok kiemelt szerepet kapnak a gyermekek, az ifjúság nevelésében. A krikett, a teke, a tenisz, az íjászat, a lovaspóló és a vadászat olyan sportok, amelyeket a jól nevelt társasági ember élete során kötelességszerűen művel. Ezek elsajátítása már gyermekkorban elkezdődik (Természetesen mindezek a férfiak kiváltságai, tehát a fiúgyermek játékai közé tartozik az ismerkedés velük. A lányok ismét csak passzív csodálói a fiúk játékának.)"

"A játék természetesen a lányok számára is rendkívüli szocializációs tanulási terep. A babázás nemcsak felkészülés a majdani anyaszerepre, de sajátos keretet teremt a társasági élettel való ismerkedésre is. Ami a fiúk számára a barkácsolás, az a lányoknak a varrogatás. Kézügyességet, ízlést, türelmet fejlesztő, hasznos és láthatóan a kislányok számára ugyanolyan élvezetes tevékenység, mint a fiúknak a barkácsolás. És persze fontos készség a majdani anyák számára, még akkor is, ha valószínűleg a középosztálybeli fiatal anyák már cselédjeikkel, vagy iparosokkal végeztetik az ilyen mindennapi munkát. De a társadalom elvárja majd tőlük, hogy ezekben jártasak legyenek."

"A társasjátékok nem csak a gyermekek kedvencei, szórakoztató időtöltések, de a társasság gyakorlásának kitűnő színterei, a szabálytudat, a figyelem és fegyelem erősítésének remek eszközei is. Fiúk és lányok együtt játszására adnak lehetőséget."

"A gyermekek, különösen a városban élők számára nagy élmény az állatokkal való találkozás, az azokkal való foglalkozás. Egy kisállat kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermekek megtanulják a másokról való gondoskodás felelősségét, segíti őket az együttérzés és jóindulat kifejlődésében, érzelmi életük gazdagodásában."

Egy korabeli játékbolt kavalkádja: 

A régi játékok retro kiadásban a mai boltokban :

Néhány fotó pedig arról, hogy régen sem csak a gyerekek szerettek játszani. A mai játékgépeknek is vannak elődjei :)

A fotók saját fotóim, az idézett szövegek VASVÁRI ZOLTÁN A viktoriánus kor gyermekei – Harry Brooker képein  című írásából lettek beillesztve. A tanulmány egésze az alábbi linken olvasható: http://www.fordulopont.hu/FP-57_vasvari.pdf

Remélem más is érdekesnek találta a képeket. Nekem nagy élmény volt a gyűjtemény , javaslom, hogy ha valaki Torquayban jár, semmiként ne hagyja ki a programok közül a Bygones múzeumot. 

A végére egy érdekes plakát: 

                              Nagy Rita

Utolsó napok a nyelviskolában

Sajnos nagyon gyorsan eltelt a két hét Angliában.  Ez a nyelvtanulás egy kicsit másképp zajlott mint az itthoni nyelvóráink. Az utolsó napokban is sok érdekes feladat volt, sok-sok interaktív játékkal. Egy alkalommal például; az utcán kellett embereket keresni, és néhány kérdést feltenni nekik, az engedélyükkel felvenni a beszélgetést a telefonunkkal, majd leírni a"riportot". Sokszor kaptunk olyan feladatot, hogy be kellett mutatnunk saját országunkat, településünket valamilyen szempontból. 

Sajnos a többiek nagyon keveset tudtak Magyarországról, megkockáztatom némelyikük még csak nem is hallott róla... Bizony még a tanárok is nagyon elcsodálkoztak Magyarország szépségén, amikor a kinyomtatott fotókat, vagy éppen a diavetítés képeit mutattam be a többieknek.

 Az Erasmus program lényege az is , hogy megismerjük a fogadó országot, az ott élő emberek kultúráját, szokásait, hétköznapjaikat, barátokat, kapcsolatokat szerezzünk más országokból származó diákokkal, bepillanthassunk az ő életükbe is.. Meghökkentő volt például, hogy amikor országaink időjárásáról beszélgettünk, a brazil lány elmesélte, hogy náluk most éppen a legnagyobb tél van... de az idő pont olyan mint most Angliában... Érdekes volt látni ahogy a melegebb országokból érkező társaim "fagyoskodnak", vagy azt, hogy kinek hogy ízlenek az angol ételek, mit gondolnak a ruházkodásról. Sokat beszélgettünk az angol kultúráról, szokásokról, történelmi nevezetességekről, természeti szépségekről. A témákhoz mindig kapcsolódott egy-egy nyelvtani anyag. Fárasztó volt minden szóra figyelni és mindig koncentrálni, hogy ne veszítsem el a fonalat, de a sok vidám játék pihentetett minket. Egyszóval az órák félépítése nagyon jó volt!
Szünetekben vagy az ebéd mellett pedig folytatódott a beszélgetés... senkit sem zavart, hogy nem tudja tökéletesen kifejezni magát, az volt a lényeg, hogy folyamatosan beszéljünk és beszéljünk...angolul !

Az utolsó nap nagyon vidám, egyben nagyon szomorú is volt. Négyen fejeztük be aznap a csoportból a kurzust. Az utolsó óra végén nagy fotózkodás, emailcímcsere és persze bizonyítványosztás volt. 

Miután hosszasan elköszöntünk az iskolától, néhány kedves francia származású óvónővel elmentünk még egy utolsó közös angol ebédre a Wetherspoons Pub-ba. Természetesen a híres angol menüt ettük; steaket közepesen átsütve, frissen ropogós fish and chipset, omlós répatortát és édes-krémes cheesecaket.

A francia óvónőkkel egy lehetséges jövőbeni közös projekt reményében váltunk el egymástól. Megbeszéltük, hogy szeptemberben keressük egymást, és az internet segítségével  tartjuk a kapcsolatot. 

Sok új ismerőssel, ismerettel, tudással és felejthetetlen élménnyel, emlékkel gazdagodtam ez alatt a fantasztikus két hét alatt. Szeretnék köszönetet mondani  mindazoknak akik lehetővé tették, hogy ezen a mobilitáson részt vegyek!

Köszönet a támogatásért, a biztatásért, a segítségért!

Nagy Rita

Kapcsolatépítés a nyelviskolában

Az Erasmus+ program egyik lényeges pontja a szakmai jellegű kapcsolatépítés, más országok intézményeinek, a mi esetünkben óvodáinak megismerése, tapasztalatcsere, ismeretszerzés, -átadás. Mivel a kurzus amire járok általános angol, a tanulók többsége igazából tizenéves diák, vagy egyetemista, így szakmai kapcsolatépítés lehetőségére az iskolán belül nem nagyon számítottam. Új osztálytársaim között azonban van két francia óvodapedagógus, akik szintén az Erasmus + keretében érkeztek a nyelviskolába. Nagy örömmel fedeztük fel egymást, hiszen ezzel most már teljesül a pályázat keretében vállalt feladatok  mindegyike. Sokat beszélgettünk -természetesen angolul- az óvodánkról, országaink óvodai oktatásáról, összehasonlítottuk miben vagyunk hasonlóak, miben különbözünk. Milyenek a véletlenek, az ő csoportjukban is éppen 28 kisgyermek van, és ők is éppen 4-5 évesek.

Érdeklődőek voltak tanáraim is, vajon miért tanul egy magyar óvónéni angolul, miért kell ez a szakmájához. Nagyon respektálták azt tervet, amit mi megfogalmaztunk magunknak, hogy nyitni kell a világ fele, meg kell ismernünk mások munkáját, közös projekteket kell indítani.

Ezen kívül, felvettem a kapcsolatot egy bournemouthi óvodában dolgozó óvónővel, és az ő segítségével remélhetőleg engedélyt kapok , hogy meglátogathassak egy angol óvodát is.

  Most, itt a nyelviskolában tapasztalom meg igazán, hogy milyen jól gondoltuk mi otthon, hogy más embereket, kultúrákat, nem lehet megismerni könyvből. Mennyivel kézzelfoghatóbb és mélyebb lesz az az ismeret majd a gyerekeknek is, amit majd a más óvodákkal, más gyerekekkel közösen végzett projektek keretében fognak megtapasztalni.

  Ennyit mára a kapcsolatokról... vár még némi szótanulás :)

              So, I will continue tomorrow :)