2015. augusztus 18., kedd

Visszatekintés...




A programok, feladatok és újabb pályázatok sokaságában most jut idő az angol nyelvi kurzus alatt gyűjtött és készített anyagok rendszerezésére. Most tudtam elkészíteni az utolsó napomról szóló videót melyet most itt is megosztok. Az utolsó nap reggelén, miközben mentem az iskolába, még az eső is esett, úgy látszik nem csak én voltam nagyon szomorú...
Délutánra azért kisütött a nap, így egy kis tengerparti nézelődésre is jutott idő.


Míg állítottam össze a videót, bizony jó volt visszaemlékezni az iskolára, a tanárokra, az osztálytársakra...

                                                          Nagy Rita

Erdélyben




Múlnak az évek, a hónapok és a napok. Mi Erdélyben ezt fokozottabban átéltük, az időt nem észleltük. Azt vettük csak észre, hogy reggel van majd éjfél, felkelünk és lefekszünk. Közben hatalmas ismeretanyaggal gazdagodtunk. Minden kavargott bennünk. Most, mikor hazaértünk, tisztulnak a dolgok. Szakmailag rengeteg ismeretet gyűjtöttünk. Megismerkedtünk a Stefánia Óvoda kollektívájával, az ott folyó munkával, Románia oktatási rendszerével, a román és a magyar óvodai csoportok egymás melletti működésével, a különleges bánásmódot igénylő gyerekek gondozásával, a hagyományőrzéssel, a szülő és óvoda erős kapcsolatával. 
A képekkel bepillantást nyerhetünk az elmúlt hét eseményeire.
Izgatottan várjuk az októberi szakmai utat, aminek úti célja szintén egy erdélyi óvoda!

Marosvásárhely - Református Kollégium

Marosvécs - Kemény János unokája - Nagy-Kemény Géza

Marosvécs

Marosvécs - Helikon asztal

Marosvécs - Wass Albert sírja

Vajdaszentivány - tánctábor

Vajdaszentivány - néprajzi gyűjtemény


A tánctábor zenészei


Egy régi tabló a marosvásárhelyi református kollégiumból

Székelyudvarhely - Benedek Elek szobra a Református Kollégium előtt

Árcsói kézműves vásár

Szentegyháza - Szent Gellért Alapítvány

Úton a Hargitára

A Madarasi Hargita csúcsa

Madarasi Hargita

Indulás haza...


Mindjárt indulunk...

Kedves Éva ! KÖSZÖNJÜK!

                                                              A Csapat…




2015. augusztus 14., péntek

Második hét Regensburgban




Lassan véget ér a második Regensburgban töltött hetem.
A hétvégén egy izgalmas felfedező kiránduláson vettem részt. Münchenbe utaztunk vonattal, ahol először a város történelméről tudtunk meg többet, majd városnéző túrára indultunk.
München hatalmas város, talán egy hét sem lenne elég arra hogy felfedezzük, nem hogy pár óra.
Szavak helyett beszéljenek erről a kirándulásról a képek.



Ezen a héten egy másik, erősebb csoportba kerültem. itt is hamar összebarátkoztam a csoport többi tagjával. Ezúttal olasz, cseh, svájci és brazil tanulók mellé kerültem. A csoportban rajtam kívül nem volt másik óvónő, azonban tanítónők többen is. Velük több aktuális témát próbáltunk egy közös második nyelven megbeszélni.
Nem egyszerű feladat. Ráadásul ennyi idő alatt annyira átállt a gondolkodásom a német nyelvre, hogy néha hazatelefonálás közben is meg- megszólalok rajta. "Ein bisschen komisch."

Fontos tapasztalat:
Egy nyelvet igen... nyelvi környezetben a legkönnyebb megtanulni, mert fennáll a kényszer, hogy azon a nyelven intézd a dolgaid, többnyire más közös nyelv híján mindenkivel kénytelen vagy ezen megszólalni.





Nagyon könnyű így barátságot kötni bárkivel, nem csak a csoportban levőkkel.
Én például két japán lánnyal, három svájci lánnyal és egy venezuelai és egy olasz fiúval barátkoztam össze nagyon rövid idő alatt.
Összefoglalva, rettentő hasznos tapasztalatokkal és új barátságokkal gazdagodva térek haza hamarosan.
(Sajnos... de már itthon várnak rám :) )







                                                               Horváth Katalin 

2015. augusztus 7., péntek

Újabb élmények Regensburgban


Amikor idejöttem Regensburgba, még nem tudtam, hogy a város szélén egy olyan üzem áll, amit szerintem akkor is érdemes meglátogatni, ha az ember nem annyira rajong az autókért. Ez az üzem nem más, mint a BMW regensburgi gyára. Sajnos képeket az üzemen belül tilos volt készíteni, ám az interneten rengeteg képet lehet találni róla, így bátran ajánlom mindenkinek, hogy keressen rá.
A két és fél órás túra alatt kb. 5 km-nyi utat tettünk meg a gyár területen. Az első fázisban megtekinthettük, hogy a présgépekkel hogyan készítik el titaniumbol az egyes karosszéria elemeket. Érdekesség, hogy ha a gyár alapjában nem lenne 8m vastagságú gumiréteg, a gépek okozta rezgést még Regensburg közepén is érezni lehetne. Pedig a város központjától kb. 10 km-re fekszik az üzem. Minden egyes elemet rengetegszer átvizsgálnak, többféle módszerrel, hogy a legkisebb hibát is megtalálják. A második fázisban egy olyan csarnokba vezettek minket, ahol teljesen automatizált robotok illesztik és hegesztik össze a karosszéria elemeit. A harmadik fázis a karosszériák lakkozása, színezése. Közelről megszemlélhettük, ahogy a teljesen automatizált rendszer pillanatok alatt kívül belül befest egy karosszériát. Végül az összeszerelési fázis. Nagyjából 32.000 alkatreszt kell manuálisan az autóba építeni. Az autógyártás csúcspontja, talán ez a helyes kifejezés, itt Hochzeit(eskuvö)-ként nevezik, az a pillanat, amikor a karosszériát es az alvázat összeillesztik. Innentől már szinte csak a kerekek hiányoznak. Lenyűgöző látvány volt.

Ami a nyelvtanulást illeti, a gyárlátogatás német nyelvű magyarázattal folyt, így minden pillanatban koncentrálni kellett, hogy mindent megértsünk. Mindannyian sokkal bátrabban szólalunk meg németül, és ha valamit nem értünk, akkor másik közös nyelven próbáljuk meg kifejezni magunkat. Néha épp egy egy szó hiányzik, aztán folytatjuk németül tovább. Rengeteg különböző ország kultúráját ismerhettem meg ezen a héten, és jó érzést tapasztani azt, hogy két teljesen különböző  kultúrával rendelkező ember egy közös nyelven jól megérti egymást. Fantasztikus érzés. Következő héten egy másik csoportba kerülök át, ahol már nehezebb feladatok várnak rám.
Holnap egy kiránduláson veszünk részt, felfedezzük Münchent. Külön örülök ennek, mert eddig csak a repülőtéren mentem keresztül, de a varost magát nem láttam.
Legközelebb képekkel jelentkezem.


                                            Horváth Katalin

Újabb videó - látogatás egy esztenánál




Most nincs időnk írni, mert nagyon sűrű a program, de , hogy mégis adjunk egy kis hírt magunkról, nézzétek meg a videót, ami egy esztenánál készítettünk.

                               Nagy Rita

2015. augusztus 6., csütörtök

Videó - faszénégetés

Utunk során készítettem néhány videót, melyek közül az elsőt, a linkre kattintva mindenki megnézheti. Ahogy időnk engedi teszek még fel többet is. 


                                    Nagy Rita

Erdélyben is gyűlnek az élmények...





Már négy élményekkel teli napot töltöttünk Erdélyben! Láthatjuk, hogy milyen sok értékes szakmai tapasztalattal gazdagodunk a mobilitás során. Néhány gondolat a pályázat során folyó szakmai munkáról:


A Stefánia Óvoda Marosvásárhely első óvodája. A város tanácsa és képviselősége 1855-ben alapította Ferenc  József  császár  születendő  elsőszülött  gyermekének  köszöntésére. 
Az óvoda jelen pillanatban a város egyetlen állami óvodája, ahol magyar igazgatóság alatt többségben magyar csoportok működnek.
Megismerkedtünk az óvoda kollektívájával, akik kedvesen fogadtak bennünket. A beszélgetésekből kiderült, hogy elhivatottsággal nevelik, oktatják a rájuk bízott gyermekeket.
Bepillantást nyerhettünk a mindennapi életükbe, megismerkedhettünk munkájukkal, oktatási rendszerükkel, hagyományaikkal, szokásaikkal, a különleges bánásmódot igénylő gyermekek gondozásával valamint a magyar és a román gyermekcsoportok egymás melletti működésével.
A vendéglátó óvoda pedagógusaival megfogalmaztuk közös igényeinket, szükségleteinket, céljainkat az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.


Mi is bemutattuk a magyar köznevelési, közoktatási rendszerünket és az intézményünkben folyó szakmai munkánkat.
Délutáni programjaink során Győrfy Éva óvodavezető segítségével megismerkedtünk Erdély szépségeivel, természeti kincseivel: Tordai sóbányával, Tordai hasadékkal, Torockóval. Láthattuk Marosvásárhely nevezetességeit, többek között, a Kultúrpalotát és a Teleki Tékát.

A Tordai - hasadék függőhídja

Nagyot kirándultunk a Görgényi-havasokban: átlábaltunk a Nyárád patakon, megpihentünk az Égerfás-tó partján. Utunk során áfonyát és málnát is szedtünk. Megismerhettük a fakitermelők és szénégetők nehéz munkáját. Bepillantást nyerhettünk a pásztorok életébe, az esztenákban történő sajtkészítésbe. Megtapasztaltuk a székely emberek segítőkészségét, jóindulatát. Tovább ismerkedtünk a helyi ízekkel: pacallevessel, a puliszka különböző változataival, többfajta sajttal, helyi kenyérrel.

Tordai sóbánya


Függőfolyosó a sóbányában

Óriáskerék...

...és utasai


...mélység...

Torockó

Torockó

Torockó

A híres-neves puliszka

Marosvásárhely - Bólyai líceum

Marosvásárhely

Marosvásárhely - Bolyaiak

Látogatás az esztenánál

Készülnek a sajtok

Így készül a telemea

Sajtkóstoló

Nyárád folyó

Égesfás - tó


Áfonyázás...

Panni a málnásban :)


A mi kis autónk  :)

Fakitermelés kézzel - géppel...

Ajándékgomba a szénégetőktől

Nagyon várjuk már a következő nap programjait!

                                     ... a Csapat