2016. július 28., csütörtök

Erasmus + 2016 - harmadik hét a nyelviskolában...



A hétvége - talán a kirándulás miatt - nagyon gyorsan eltelt, és már itt is volt a hétfő, és újra az iskolapadban ültem.
Néhányan, akik még júniusban keztek, mára már be is fejezték a kurzust, így helyettük újabb diákok érkeztek a csoportba. Az iskola előtt várakozókon végig tekintve, úgy vélem egyre több diák érkezik Szaud-Arábiából. 
Számomra nagyon izgalmas, hogy más kultúrákból érkező emberekkel beszélgethetek, megismerhetem az országukra, népükre jellemző dolgokat, szokásokat, hétköznapi életüket.
Gyakran dolgozunk párban, amikor meg kell vitatnunk, meg kell beszélnünk, össze kell hasonlítanunk egy-egy témában véleményünket, tapasztalatainkat.
Amikor az egyik szaudi fiúval dolgoztam a jelenlegi család , az elképzelt jövő volt a téma. Hihetetlennek tartotta és nem értette miért nincs nekem testvérem és miért nincs a lányomnak sem, miért nem találkozom a rokonokkal csak nagyon ritkán... Neki nyolc testvére van, akikkel minden este együtt vacsoráznak, hetente legalább kétszer a nagymamánál gyűlik össze az egész család. Az apukája a nagymamát mindennap meglátogatja. A fiú egyébként, mint több szaudi diák, orvosnak készül.
Egy másik témánál, amikor azt kellett elképzelni, hogy céget alapítunk és milliomosok leszünk, mindenki elengedte a fantáziáját, és viccesebbnél viccesebb dolgokat talált ki. A kérdésekre, hogy mi lesz a legdrágább dolog az életében, hol fog élni, ki segítette abban hogy milliomos legyen, mindenki próbált valami extrém dolgot kitalálni. A fiú teljesen komolyan válaszolt a kérdésekre. Életében a legfontosabb dolog a családja, ez minden kincsnél többet ér, a szülei segítettek abban hogy milliomos legyen mert ők engedték hogy tanulhasson, mindig Szaúd-Arábiában fog élni mert az az ő hazája, és a pénz nem minden mert ha nincs lábad nem tudsz venni egy másikat. Szóval ezek után egy picit el is szégyelltem magamat, amikor életem legdrágább kincsének a játék kedvéért nem a lányomat, leendő lakhelyemként nem a hazámat, és legfontosabb segítségképpen nem a szüleimet írtam...





Bournemouthba is megérkezett a nyár. A televízió a szezon legmelegebb napjait jósolta a hétre. 
A strandok megteltek, fõleg miután a hét közepén az iskola is befejezõdött.
Végre néhány osztálytársam is levetett egy-egy pullovert magárólt :)
Bournemouth Anglia legszebb, legnépszerūbb tengerparti üdülõvárosa. 











Hétvégén ismét kirándultam. A cél a vidéki Anglia volt, Somerset megye.
Az autópályákat kikerülve, kis falurol falura, gyakran megállva haladtunk elsõ megállónkig, Glastonburyig. A városban rendezik az ország talán legnépszerūbb, a világ egyik legnagyobb zenei  fesztiválját, amin az idén, az esõ miatt a legfontosabb kellék a gumicsizma volt...  A 200 ezer résztvevõ jegyét mindössze 30 perc alatt adták el. A fesztivál június végén volt, így nekünk csak a történelmi emlékek maradtak.




A dombtetõrõl gyönyörūen látszanak az Angliára annyira jellemzõ sövénnyel elválasztott kis parcellák, földterületek.


Itt találjuk a Glastonbury apátság romjait is, mely a XIV. századra Anglia egyik leggazdagabb apátsága lett. Mégsem ezért lett hìres...
A történetek szerint az apátság tulajdonképpen maga Avalon, ahol talán az Excalibur is található, sőt, a mondák szerint itt, az apátsági templom talapzatába temették Arturt, a ködös Albion királyát is. Vannak olyan elképzelések is, hogy magát a Szent Grált is ennek a templomnak a falai között őrizték.

Forrás:https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ab/Glastonbury_Abbey%2C_west_end.jpg



A következõ állomás Wells volt. Wells igazi gyöngyszem, szūk utcákkal, ódon házakkal, többszázéves épületekkel, piaccal, és egy csodálatos székesegyházzal.







A napot Cheddarben fejeztük be. A kis falu sajtjáról és a határában található természeti szépségrõl, a Cheddar Gorge-ról hìres.






A cheddar sajt az angolok legkedveltebb sajtja, minimum 48 % zsírtartalommal.





A képen nem nagyon látszik, de a guriga sajt 27 kg...

Híres az itt készült cidre is:



Meglátogattuk Wonka Úr édességboltját is :)







Egy kis információ, ki is volt Wonka Ùr :


Az éjszakát egy kempingben töltöttük. Nem is gondoltam, hogy az angoloknál ilyen népszerū a kempingezés. A kemping teljesen tele volt, családok, baráti társasagok, motorosok, hatalmas lakóautók, sátorok minden elképzelhetõ formában...
Az itt pihenõk minden kényelemmel el vannak látva, mosdók, zuhanyzók, konyhai mosogatók, könyvtár :),  mobil kemencés pizzasütés, házi készítési friss fagyi a biciklis fagyiárustól, friss kávé, péksütemény a reggeli ébredéshez... Este kistraktorral hordták körbe a tüzifát, és a hozzátartozó "tūzhelyet", ami szerintem egyszerūen egy mosógép belseje volt.


A város körül több kemping is üzemelt, a kirándulók igényeihez igazítva. Volt ahol csak felnõttek szálhattak meg gyerekek nélkül, volt ahol kimondottan a gyerekes családokat vártak, sok játékkal, gyermek foglalkoztatókkal. 





Cheddarben találtunk egy nagyon kedves tipikus angliai templomot. Ezek a templomok több tekintetben különböznek a magyarországi templomoktól. Számomra talán emberközelibbek, barátságosabbak. 
Mindegyikben találunk játszórészt, foglalkoztatót a gyerekeknek, még a legkisebbeknek is, egy kis könyvtárt, nem csak vallási témájú könyvekkel. Tele van a gyerekek, a felnõttek munkáival. 











Az angolok mint tudjuk nagyon szeretik a teát. A teázásnak még ma is komoly hagyományai vannak.
Hogy ebbe is belepillantsak, vasárnap délután bekukkantottunk egy igazi teaházba, és rendeltünk egy tradícionális "cream-tea" -t.
Ez pogácsaszerū, de édes süteménybõl, sūrū tejszines krémbõl, speciális jambõl, természetesen teából és a hozzá felszolgált tejbõl áll.












Akit esetleg jobban érdekel és kipróbálná a délutáni teázást, az a linkre kattintva talál egy jó receptet.


A nap többi részét természetjárással, barlaglátogatással töltöttem.


Forrás: www.cheddargorge.co.uk

A Cheddar Gorge tulajdonképpen Anglia "grand kanyonja", számos barlanggal. 
Itt bukkantak a régészek az Angliában fellelt legősibb, 9000 éves emberi csontvázra is.
Ez a hely a természetjárók, barlangászok, sziklamászók, egyszerű turisták paradicsoma. 

A fényképek sajnos nem adják vissza a lenyűgöző látványt...






A hét végére néhány szép tipikus somerseti épület: