A gyerekek az idő múlását nehezen érzékelik. Mindig valami közeli eseményhez, egyszerű jelöléssel pl. áthúzzuk a napot a naptárban, próbáljuk az időt érzékeltetni velük. A múltban történt események megértése még nehezebb számukra, de egyben nagyon izgalmas is róla hallani, ezért a dunaújvárosi múzeumba látogatott csoportunk. Az utazást a Perkátai Közalapítvány kisbuszával oldottuk meg, melyet köszönünk Bogó Anikó igazgató asszonynak. Köszönjük Vátkai Zoltánnak, sofőrünknek, a türelmet, és a biztonságos utazást.
Három csoportban, három nap mentünk a múzeumba, így sokkal hatékonyabban tudtuk ezt az élményt megosztani a gyerekekkel. Kedves tárlatvezetőnk „ gyereknyelven” mondta el mit láthatunk a tárlókban, honnan kerültek oda, kik voltak, akik használták ezeket a tárgyakat.
Megtudhattuk ki a régész és mit csinál a restaurátor. Örömmel tapasztaltuk, hogy gyerekeinknek rengeteg kérdésük volt. A lószerszámok, a harci öltözék, az ékszerek, a régi pénzek nagyon érdekesek voltak.
A sírban fekvő csontvázról mindent tudni akartak.
Dunaújváros makettjén nem könnyű eligazodni.
A tárlatvezetés után római kori ötvösökké válhattunk, és „bronzérmet” készítettünk.
Végül elmondhatjuk, hogy 2 az 1-ben kiállítást láthattunk. Ebben az időben volt a tűzoltók kiállítása is, így azt is nagy figyelemmel néztük meg.
Végül pihentető szaladgálás a szökőkút körül.
Czeilingerné Sárközi Mónika
Fotók: Szarka Istvánné - Czeilingerné Sárközi Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése