Mészáros Zsuzsanna írása a Madarak és fák napján

Igaz mese egy nagymama gyerekkori kirándulásáról

Abban a régi technika nélküli világban, magától értetődő dolog volt, hogy mi a „természet gyermekei” vagyunk. Egyenrangú társaink a növények, az állatok, hiszen egymás nélkül életképtelen lenne a világunk. De mintha manapság kicsit megbillenne az egyensúly… Kezdi az ember igába szorítani a körülöttünk lévő természetet. Kezd túl sok lenni a beton, a vas, az üveg, a műanyag, no és mindezek melléktermékei.

Gyerekként 364 napon át tiszteltük a körülöttünk lévő csodálatos világot. Egy napon pedig ünnepeltük, reggeltől estig a Madarak és fák napját.

Ilyenkor az egész iskola kivonult Perkáta erdeibe, Mélyvölgybe, Kisperkátára, Parragra, Bárányjárásra… Kilométereket baktattunk, az úton persze végig megbeszéltük tanítóinkkal a fákat, bokrokat, virágokat. Közben lopakodó nyulat, rókát is láttunk. Talpunk alatt fogytak a kilométerek, a vászon szütyőből meg elfogyott a lekváros kenyér. Sebaj! A sütnivaló szalonna és vöröshagyma még meg volt. A tetthelyre érve aztán a tanítónénikkel tanító bácsikkal tüzet raktunk, és „megfüstöltük” a szalonnánkat. Mert bizony nem nagyon győztük kivárni, hogy szép piros ropogósra süljön. Szelet kenyér és lilahagyma társaságában (természetesen a szalonnabőrt is elrágva), akkor, ott az erdei tisztáson, a királlyal sem cseréltünk volna.

Versenyt futottunk a domboldalra, nevetve, sikítozva „hömbölögtünk” lefelé. Markunkban tiszta vizet ittunk a patakból, fácánt, fürjet lestünk, visszakiabáltunk a kakukknak. Velünk akkor minden természeti szépségét megismertették ennek a kis falunak. A lankás Görbe-völgyet, a szederfás Csirót, a dombok ölelésében lévő Szalasinát. Ma ünnep van. A madarak és a fák napja. Nagy kár, hogy ez az ünnep nem 365 napon át tart.

Vajon ha így pusztítja az ember a körülötte lévő természetet, néhány évtized múlva lesz-e még fa és madár, amit ünnepelhetünk?

Utóirat: A rádióban hallottam minap, hogy emeleten élő városi gyereknek valamiféle állatot szeretnének vásárolni.

Szerintem talán a gyereket kellene kivinni a fák, a bokrok, madarak közé, nem pedig az állatot bevinni a lakásba. Hisz az ember a „természet gyermeke”. De ez csak egy természetet tisztelő, és a természet gyógyító erejében hívő nagymama véleménye.

   
                                                      Mészáros Zsuzsanna