Sajnos nagyon gyorsan eltelt a két hét Angliában. Ez a nyelvtanulás egy kicsit másképp zajlott mint az itthoni nyelvóráink. Az utolsó napokban is sok érdekes feladat volt, sok-sok interaktív játékkal. Egy alkalommal például; az utcán kellett embereket keresni, és néhány kérdést feltenni nekik, az engedélyükkel felvenni a beszélgetést a telefonunkkal, majd leírni a"riportot". Sokszor kaptunk olyan feladatot, hogy be kellett mutatnunk saját országunkat, településünket valamilyen szempontból.
Sajnos a többiek nagyon keveset tudtak Magyarországról, megkockáztatom némelyikük még csak nem is hallott róla... Bizony még a tanárok is nagyon elcsodálkoztak Magyarország szépségén, amikor a kinyomtatott fotókat, vagy éppen a diavetítés képeit mutattam be a többieknek.
Az Erasmus program lényege az is , hogy megismerjük a fogadó országot, az ott élő emberek kultúráját, szokásait, hétköznapjaikat, barátokat, kapcsolatokat szerezzünk más országokból származó diákokkal, bepillanthassunk az ő életükbe is.. Meghökkentő volt például, hogy amikor országaink időjárásáról beszélgettünk, a brazil lány elmesélte, hogy náluk most éppen a legnagyobb tél van... de az idő pont olyan mint most Angliában... Érdekes volt látni ahogy a melegebb országokból érkező társaim "fagyoskodnak", vagy azt, hogy kinek hogy ízlenek az angol ételek, mit gondolnak a ruházkodásról. Sokat beszélgettünk az angol kultúráról, szokásokról, történelmi nevezetességekről, természeti szépségekről. A témákhoz mindig kapcsolódott egy-egy nyelvtani anyag. Fárasztó volt minden szóra figyelni és mindig koncentrálni, hogy ne veszítsem el a fonalat, de a sok vidám játék pihentetett minket. Egyszóval az órák félépítése nagyon jó volt!
Szünetekben vagy az ebéd mellett pedig folytatódott a beszélgetés... senkit sem zavart, hogy nem tudja tökéletesen kifejezni magát, az volt a lényeg, hogy folyamatosan beszéljünk és beszéljünk...angolul !
Szünetekben vagy az ebéd mellett pedig folytatódott a beszélgetés... senkit sem zavart, hogy nem tudja tökéletesen kifejezni magát, az volt a lényeg, hogy folyamatosan beszéljünk és beszéljünk...angolul !
Az utolsó nap nagyon vidám, egyben nagyon szomorú is volt. Négyen fejeztük be aznap a csoportból a kurzust. Az utolsó óra végén nagy fotózkodás, emailcímcsere és persze bizonyítványosztás volt.
Miután hosszasan elköszöntünk az iskolától, néhány kedves francia származású óvónővel elmentünk még egy utolsó közös angol ebédre a Wetherspoons Pub-ba. Természetesen a híres angol menüt ettük; steaket közepesen átsütve, frissen ropogós fish and chipset, omlós répatortát és édes-krémes cheesecaket.
A francia óvónőkkel egy lehetséges jövőbeni közös projekt reményében váltunk el egymástól. Megbeszéltük, hogy szeptemberben keressük egymást, és az internet segítségével tartjuk a kapcsolatot.
Sok új ismerőssel, ismerettel, tudással és felejthetetlen élménnyel, emlékkel gazdagodtam ez alatt a fantasztikus két hét alatt. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak akik lehetővé tették, hogy ezen a mobilitáson részt vegyek!
Köszönet a támogatásért, a biztatásért, a segítségért!
Nagy Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése