Az első hónap

Nagyon izgatottan vártam a szeptembert. Azért is, mert 9 évvel ezelőtt, amikor Dunaújvárosba költöztem még szülőként jártam a Perkátai Óvodába, Ádám fiam is itt kezdte az „életet”, akkor még úgy mond kívülállóként láttam csak a dolgokat. Ma már tudom, hogy mennyi munkát igényel pedagógustól és gyermektől egyaránt például egy Karácsonyi vagy Anyáknapi műsor megszervezése és megvalósítása. Nagyon örültem az új munkahelynek, az új kollégáknak és az új munkával járó kihívásnak. Ez úton is köszönöm a bizalmat az óvoda vezetőjének Kovács Tiborné Pannikának és az ÁMK igazgatónőjének Bogó Anikónak! 

Kicsit megijesztett az a tudat, hogy 29 kisgyermek jár a leendő csoportomba, de amikor az első napon beléptem a csoportba és megláttam a sok kis szorgoskodó, játszó kisgyermeket már nem volt bennem félelem és aggodalom. Lassan megismerkedtem a gyerekekkel, minden pillanatukat igyekeztem és igyekszem figyelemmel kísérni, hogy ez által is közelebb kerüljek hozzájuk. Ma már tudom a nevüket, jelüket, apró jelekből észreveszem, hogy ha nincs jó napjuk, ha valami bántja őket. Sokat segítettek nekem a mindennapokban, a szeretetük és elfogadásuk sok erőt adott számomra. Sok együtt töltött idő, a kirándulások, séták már ez után az egy hónap után is sok élménnyel gazdagítottak. Nagyon örültem, hogy kolléganőm Szarka Istvánné lett. A mögötte álló majd negyven éves szakmai tapasztalata és a gyerekek felé irányuló szeretete követendő példa számomra.  Úgy érzem az óvoda többi dolgozójával is igyekszem megfelelő kapcsolat kialakítani és együttműködni, hiszen együtt dolgozunk és nem egymás ellen, céljaink közösek: „ MINDENT A GYERMEKEKÉRT!”

Hogy Pannika kérdésére válaszoljak. Ami ez volt: Hogy érzem magam itt?  Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon jól és köszönöm! 

Czeilingerné Sárközi Mónika