Az "Őszi gyümölcsszüret" projekthét nem igazi, ha nem veszünk részt egy igazi szüreten. A gyerekek ismeretében igazából a szőlőszüret a szüret, így nagy örömmel keltünk útra, persze lovaskocsival, a perkátai szőlőhegyre. Ebben segítségünkre volt Siba Pali bácsi és Vaskó Csaba, amit nagyon köszönünk nekik. Vaskó Csaba fogata még egy élménnyel gazdagított bennünket, mert a kiscsikó is eljött a mamájával, akit szopás közben is láthattunk.
Ilyen kirándulások alkalmával mindig kihasználjuk azt is, hogy más érdekes látnivalóra is felhívjuk a gyerekek figyelmét, és új fogalmakkal is megismerkedhetnek.Szétnéztünk a "határban", elláttunk a másik faluig, ahol felfedeztük a gyárkéményeket, megfigyeltük az új villanyoszlopot, megállapítottuk, hogy aratható a kukorica, mert eléggé száraz, a szőlőhegyen megnéztük hol szüreteltek már, megbeszéltük miért áll kereszt a szőlőhegyen, integettünk és "hahóztunk"a szüretelőknek. Fél óra döcögés után megérkeztünk Kulcsár Lászlóné, Marika néni szőlőjébe. Belenéztünk a víztároló kútgyűrűbe, aminek a szélén egy sütkérező gyíkot találtunk. Végigmentünk a szőlősoron, csipegettük, kóstolgattuk a szőlőt, teleszedtük a vödreinket. Diót, csipkebogyót szedtünk. Visszaültünk a kocsikra és előkerültek a hátizsákokból az enni és az innivalók. Kissé elfáradva, de tele élményekkel tértünk vissza az oviba.
Ceilingerné Sárközi Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése