A cukorbetegség hete

Lehet, hogy szokatlan, hogy egy óvoda egy egész héten keresztül egy betegséggel foglalkozzon, de úgy gondolom az ezzel járó plusz munka megérte a fáradtságot. Nagyon örülök, hogy egy egyszerű Facebookos "kedvelésből" egy egész hetes kampány lett. Köszönöm Góczen Krisztiánnak, hogy ezt a jó ötletet, azaz Diabkutyot kitalálta, köszönet Siposné Nagy Krisztinának, hogy általa mi is részt vehettünk ebben a "játékban", és persze Kornélnak, hogy gondját viselte Diabkutynak. Ha csak egy embert is megérintett, vagy elgondolkodtatott a téma, ha csak egy valakit segítségre inspirált, ha csak egy ember elolvasta a kirakott szórólapok valamelyikét, és tovább adta valakinek aki hasznosítani tudta... már nem volt hiába. Most csak a cukorbetegséggel foglalkoztunk. Terveink szerint legközelebbi egészség-betegség hetünk az étel-intoleranciával fog foglalkozni. Ez ma az óvodánkban bizony sok gyermeket érint. 
A cukorbetegség - hetét a Perkátai ÁMK Szivárvány Óvodájában egy szűrővizsgálattal fogjuk lezárni. A falu védőnője Bogóné Plasek Krisztina 2015. március 19-én vércukormérést végez az óvoda dolgozói körében. Úgy gondolom ez jó befejezés lesz, nem csak beszéltünk a megelőzésről, a korai felismerés fontosságáról, hanem tettünk is érte.
Reméljük írásainkat máskor is szívesen olvassák majd.  Az óvoda vezetője és minden dolgozója nevében kívánok minden cukorbeteg kisgyermeknek kedves óvónéniket, tanítónéniket, megértő felnőtteket. A szülőknek kívánunk kitartást, erőt, segítő, jószándékú embereket a környezetükbe.

                                                                   Nagy Rita

Cukorbetegen az óvodában – Egy óvodai sikertörténet 

Óriási próbatétel a szülőnek gyermeke óvodába íratása, hiszen a féltett gyermekünkért napközben már egy másik ember felel. Aggódással teli napok, hetek, hónapok következnek. Hatványozottan igaz ez, ha a gyermek valamilyen krónikus betegségben szenved. Országszerte elutasítást kap nagyon sok cukorbeteg kisgyermek, akiket nem vettek fel óvodába, mert az óvónők nem értenek a diabéteszhez, így nem vállalják a gyermekért a felelősséget. Most pedig egy ezzel épp ellentétes előjelű történet következik. Kornél otthonra talált a Perkátai Szivárvány Óvoda Cica csoportjában. Szolgáljon ez az igaz történet minden magyarországi óvodának elöljáró jó példával, hiszen minden megoldható a pedagógusok és szülők összefogásával, egymásba vetett bizalmával.

Ez a cikk személyes beszámoló és egyben köszönetnyilvánítás is. Köszönet az óvodának, az óvodapedagógusoknak, elsősorban Rita néninek és Ági néninek, a dadusoknak, elsősorban Kriszti néninek, akik vállalták egy cukorbeteg gyermek gondozásával járó többletfeladatot, mert azt gondolták, hogy ennek a gyermeknek is az óvodai közösségben van a helye. Kisfiunknál 16 hónapos korában diagnosztizálták az 1-es típusú cukorbetegséget. A megmásíthatatlan tényt felfogni nagyon nehéz volt, és akkor azt hittük, hogy megbékélni vele soha nem is fogunk. A túlélést és a jövő megtervezését azonban azonnal el kellett kezdenünk. Négy nap után hazajöttünk a kórházból, és a fenekestül felfordult életünkben próbáltunk eligazodni. Vércukrot mértünk, szénhidrátot számoltunk és inzulint adtunk napjában kétszer. Az egész család mellettünk állt, a kisfiunk korát meghazudtoló módon tűrte a megpróbáltatásokat. 

Mikor Kornél 3 éves lett, szerettük volna, hogy õ is óvodába járhasson, mint a többi gyermek. Tudtuk, hogy nemcsak a sok mozgás, de a közösségbe járás is létfontosságú a cukorbeteg gyerekeknek, márpedig ezt csak az óvoda tudja számukra biztosítani. 

A vezető óvónő Kovács Tiborné, Panni néni már a beiratkozásnál nagyon megértő és készséges volt hozzánk, természetes volt, hogy a Kornél is járhat óvodába, betegsége miatt nem fogják eltanácsolni. 

2010 szeptemberében kicsit szorongva, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdtük meg óvodai életünket. Az óvó nénik nagy türelemmel, kicsit aggódva hallgatták a Kornélhoz tartozó „használati utasítást”, de vállalták a felelősséget, a nagyobb odafigyeléssel járó terhet, és a nem kevés plusz feladatot, a vércukormérést, inzulinbeadást, szénhidrátszámolást. 

Kornél négy évet jár óvodába, és elmondhatom, hogy ennél jobb helyen és kezekben nem is lehetett volna. Az óvónők és dadusok a kezdetektől nagy szeretettel és odaadással foglalkoztak vele. Mindig, minden programon részt vehetett, semmiből nem hagyták ki betegsége miatt, ugyanúgy élte ovis életét, mint minden más hasonló korú kisgyermek. Jelen volt minden programon, színházlátogatáson, kiránduláson, kizárólag a pedagógusokkal. Minden nap reggel 7 órától délután 4 óráig az oviban töltötte a hétköznapokat.

Az óvó nénik minden étkezés és nagymozgás, torna vagy udvari játék előtt vércukrot mértek, minden ebédkor, 3 évig pen-nel szúrták Kornélnak az inzulint. Az utolsó tanévére Kornél inzulinpumpát kapott. Az új kezelési módot is hamar elsajátították a pedagógusok. 

Örökké hálásak leszünk Nagy Rita és Mosonyiné Bitó Ágnes óvónőknek, hogy vállalták a Kornél ovis gondozását cukorbetegen is. Köszönjük azt a hatalmas szeretetet, odaadást és türelmet, amivel biztosították a Kornél békés lelki fejlődését, biztosították a mindennapi zökkenőmentes, élményekkel teli ovis életét. 

Kornél 2014 júniusában könnyek között elbúcsúzott a szeretett óvó néniktől és óvodától, immár a Hunyadi Mátyás Általános Iskola padjait koptatja.

Siposné Nagy Krisztina